xoxo CandyCola*
Chapter 1. - Hello Idegen!
Álmaim randiján, a malibu-i tengerparton sétálgatok a naplementében Ian Somerhalder-rel egy romantikus vacsora után. A tenger hullámai lágyan simogatják csupasz lábamat. Hirtelen elkapja a karomat, maga felé fordít. Ajkai vészesen közelednek az enyéimhez. Lehunyom a szemem, majd... nyalogatja az arcom. Várjunk csak... Nyalogatja?
- Bodza..Bodza ne... Elég már... Fent vagyok... Neee - könyörögtem drága kis huskymnak. Nagyokat pislogva felültem, majd elővettem az éjjeliszekrényemen pihenő iPhone-omat. Az idő láttán egyből visszadőltem az ágyba - még csak fél 9 van. Heikki csak 11-re ér ide. Még aludhattam volna legalább egy fél órát - magyaráztam a kutyusomnak, aki időközben leült velem szemben és olyan értelmes pofával hallgatott végig, mintha tényleg értené,amit neki mondok. Monológom végén ráadásul bűnbánóan lehajtotta a fejét és szívszorítóan nyüszögött - Jajj manó ne csináld már ezt. Tudod, hogy nem azért mondtam, mert haragszom - gügyögtem. Ha valaki látna, tuti bedugna egy diliházba. De ha egyszer az egyetlen rokonod egy Forma 1-es pilóta személyi edzője, és a legjobb barátnőd is állandóan dolgozik, akkor is meg kell beszélni valakivel a dolgokat... és nekem itt van Bodza,aki mindig olyan értelmes fejeket vág, ha hozzá beszélek, hogy néha már azt várom,hogy visszaszóljon.
Miután kigügyögtem magam, és a karomon lévő harapásnyomok számát is gyarapítottam, kiszálltam az ágyamból,és az ablakhoz léptem. Elhúztam a függönyöket és kinyitottam az ablakot.Londonnal ellentétben, kellemes meleg csapta meg az arcomat, napsugarak már szinte "égették"
a bőrömet. Miután kicsodálkoztam magamat, elindultam a gardróbomba. Nem akartam kiöltözni, hiszen terveim szerint csak a reptérre és esetleg a boltba megyek. Miután kiválasztottam egy egyszerű, fehér felsőt és egy kék rövid nacit, a ruhadarabokkal együtt bevonultam a fürdőbe. Mivel még volt kb másfél órám, úgy döntöttem, hajat is mosok. Beálltam a zuhany alá és átadtam magamat a forró vízcseppeknek. Miután elkészültem, megtörölköztem, felvettem a mai szettemet és elvégeztem a reggeli rutinomat. Megszárítottam a hajamat és egy laza kontyba kötöttem majd feltettem egy egy nagyon alap sminket (alapozó + szempillaspirál + tus) és fújtam magamra a kedvenc parfümömből. A tükörképemre mosolyogtam (szokásom) és elindultam a konyhába.
Első dolgom volt, hogy Bodzának enni adjak. Megfogtam a táját és teletöltöttem a kedvenc csemegéjével. Még szinte le sem tettem a tálat, már enni is kezdte. Főztem le egy adag kávét és készítettem pirítóst,amit vastagon megkentem Nutellával (ha ezt Heikki látná...). Megfogtam a reggelimet és a laptopomat, majd kiültem a teraszra. Éppen beleharaptam., mikor éreztem,hogy valaki bámul... Bodza volt. Hatalmas kék szemeit rám emelte és szinte kinézte velük a számból az ételt. Nem tudtam ellenállni neki,ezért hát törtem neki egy darabot.. aztán még egyet... és még egyet... Szomorúan vettem tudomásul, hogy a reggelim fele Bodza pocakjában van.
Negyed 11 körül ráeszméltem, hogy ideje lenne lassan elindulnom, ha nem akarom megváratni kedves bátyámat, aki - mivel épp szünet van - nálam tanyázik 2 teljes hetet. Felmentem a szobába, előhalásztam egy kis, barna táskát, beledobáltam az irataimat, az iPhone-omat, az irataimat, feltettem a napszemcsimet, belebújtam a fehér Converse-mbe, majd miután a kiskutyám lelkére kötöttem, hogy nemsokára jövök de addig is vigyázzon a házra, becsuktam a lakást, beszálltam a koromfekete Infinitimbe, bekapcsoltam a rádiót, és meg sem álltam a londoni reptérig.
Kb 10 perc várakozás után egy ismerős szőke buksi véltem felfedezni. Megvártam, míg megkeresi a csomagjait, majd - mint az őrült - futni kezdtem, és a bátyám nyakába ugrottam. A probléma csak az volt,hogy ő erre egyáltalán nem számított és ezért közelebbi barátságba kerültünk a padlóval...jobban mondva ő, mivel én szerencsére ráestem.
- Neked is szia húgi - nyögte alattam.
Az egész reptér minket figyelt,de egyáltalán nem zavart. Hangos nevetések közepette tápászkodtunk fel a földről.
- Helló Idegen - köszöntem hatalmas vigyorral az arcomon - Milyen utad volt?
- Borzalmas. Egész éjjel utaztam. De megérte, hiszen most 2 hétig a nyakadon lehetek.
- Hát ez az én nagy problémám - húztam el a számat.
- Ha nem szeretnéd,hogy itt legyek, vissza is mehetek - fordult el tőlem tettetett felháborodással.
- Kérlek - nevettem én is.
- Lenne itt még valami... - vakargatta a tarkóját.. Ekkor két újabb két szőke lépett oda hozzánk. Ajjajj... ez nem sok jót sejtet - Nyilván felismered, ő itt Sebastian Vettel és ő itt a barátnője, Hanna Prater. Nem igazán bízok egyikőjükben sem,hogy Seb betartja az előírt diétát és edzéstervet, ezért, hogy rajtta tarthassam a szemem, meghívtam őket is,hogy töltsük együtt a szünetet. Remélem, nem probléma - fordultak felém mindhárman. Heikki kapott egy "előbb is szólhattál volna,köszi" pillantást.
- Nem, persze, van elég hely mindenkinek - mosolyogtam. Végül is, Seb Heikki legjobb barátja de én még csak nem is láttam őt, szóval ideje lenne megismernem...
- De csak ha tényleg nem probléma - nyomatékosított Seb.
- Dehogy is. Viszont induljunk, mert Bodza lassan kitér a hitéből otthon és félek,hogy ennek a kanapém issza meg a levét - nevettem, majd elindultam az autómhoz. Mihelyt odaértünk, mindenkinek leesett az álla.
- Valami baj van? - fordultam hátra.
- Mióta vezetsz te Infiniti-t? - kérdezte Heikki.
- Mióta nem találkoztunk - vontam vállat - Na besszálltok vagy...?
Nagy nehezen aztán csak elindultunk hazafelé. Érdekes helyzet lesz: én, Heikki, Heikki legjobb haverja és annak barátnője, valamit tuti,hogy Chelsea is benéz és még ott van Bodza is. Jézus ereje... Hogy én mire vállalkoztam??
Álmaim randiján, a malibu-i tengerparton sétálgatok a naplementében Ian Somerhalder-rel egy romantikus vacsora után. A tenger hullámai lágyan simogatják csupasz lábamat. Hirtelen elkapja a karomat, maga felé fordít. Ajkai vészesen közelednek az enyéimhez. Lehunyom a szemem, majd... nyalogatja az arcom. Várjunk csak... Nyalogatja?
- Bodza..Bodza ne... Elég már... Fent vagyok... Neee - könyörögtem drága kis huskymnak. Nagyokat pislogva felültem, majd elővettem az éjjeliszekrényemen pihenő iPhone-omat. Az idő láttán egyből visszadőltem az ágyba - még csak fél 9 van. Heikki csak 11-re ér ide. Még aludhattam volna legalább egy fél órát - magyaráztam a kutyusomnak, aki időközben leült velem szemben és olyan értelmes pofával hallgatott végig, mintha tényleg értené,amit neki mondok. Monológom végén ráadásul bűnbánóan lehajtotta a fejét és szívszorítóan nyüszögött - Jajj manó ne csináld már ezt. Tudod, hogy nem azért mondtam, mert haragszom - gügyögtem. Ha valaki látna, tuti bedugna egy diliházba. De ha egyszer az egyetlen rokonod egy Forma 1-es pilóta személyi edzője, és a legjobb barátnőd is állandóan dolgozik, akkor is meg kell beszélni valakivel a dolgokat... és nekem itt van Bodza,aki mindig olyan értelmes fejeket vág, ha hozzá beszélek, hogy néha már azt várom,hogy visszaszóljon.
Miután kigügyögtem magam, és a karomon lévő harapásnyomok számát is gyarapítottam, kiszálltam az ágyamból,és az ablakhoz léptem. Elhúztam a függönyöket és kinyitottam az ablakot.Londonnal ellentétben, kellemes meleg csapta meg az arcomat, napsugarak már szinte "égették"
a bőrömet. Miután kicsodálkoztam magamat, elindultam a gardróbomba. Nem akartam kiöltözni, hiszen terveim szerint csak a reptérre és esetleg a boltba megyek. Miután kiválasztottam egy egyszerű, fehér felsőt és egy kék rövid nacit, a ruhadarabokkal együtt bevonultam a fürdőbe. Mivel még volt kb másfél órám, úgy döntöttem, hajat is mosok. Beálltam a zuhany alá és átadtam magamat a forró vízcseppeknek. Miután elkészültem, megtörölköztem, felvettem a mai szettemet és elvégeztem a reggeli rutinomat. Megszárítottam a hajamat és egy laza kontyba kötöttem majd feltettem egy egy nagyon alap sminket (alapozó + szempillaspirál + tus) és fújtam magamra a kedvenc parfümömből. A tükörképemre mosolyogtam (szokásom) és elindultam a konyhába.
Első dolgom volt, hogy Bodzának enni adjak. Megfogtam a táját és teletöltöttem a kedvenc csemegéjével. Még szinte le sem tettem a tálat, már enni is kezdte. Főztem le egy adag kávét és készítettem pirítóst,amit vastagon megkentem Nutellával (ha ezt Heikki látná...). Megfogtam a reggelimet és a laptopomat, majd kiültem a teraszra. Éppen beleharaptam., mikor éreztem,hogy valaki bámul... Bodza volt. Hatalmas kék szemeit rám emelte és szinte kinézte velük a számból az ételt. Nem tudtam ellenállni neki,ezért hát törtem neki egy darabot.. aztán még egyet... és még egyet... Szomorúan vettem tudomásul, hogy a reggelim fele Bodza pocakjában van.
Negyed 11 körül ráeszméltem, hogy ideje lenne lassan elindulnom, ha nem akarom megváratni kedves bátyámat, aki - mivel épp szünet van - nálam tanyázik 2 teljes hetet. Felmentem a szobába, előhalásztam egy kis, barna táskát, beledobáltam az irataimat, az iPhone-omat, az irataimat, feltettem a napszemcsimet, belebújtam a fehér Converse-mbe, majd miután a kiskutyám lelkére kötöttem, hogy nemsokára jövök de addig is vigyázzon a házra, becsuktam a lakást, beszálltam a koromfekete Infinitimbe, bekapcsoltam a rádiót, és meg sem álltam a londoni reptérig.
Kb 10 perc várakozás után egy ismerős szőke buksi véltem felfedezni. Megvártam, míg megkeresi a csomagjait, majd - mint az őrült - futni kezdtem, és a bátyám nyakába ugrottam. A probléma csak az volt,hogy ő erre egyáltalán nem számított és ezért közelebbi barátságba kerültünk a padlóval...jobban mondva ő, mivel én szerencsére ráestem.
- Neked is szia húgi - nyögte alattam.
Az egész reptér minket figyelt,de egyáltalán nem zavart. Hangos nevetések közepette tápászkodtunk fel a földről.
- Helló Idegen - köszöntem hatalmas vigyorral az arcomon - Milyen utad volt?
- Borzalmas. Egész éjjel utaztam. De megérte, hiszen most 2 hétig a nyakadon lehetek.
- Hát ez az én nagy problémám - húztam el a számat.
- Ha nem szeretnéd,hogy itt legyek, vissza is mehetek - fordult el tőlem tettetett felháborodással.
- Kérlek - nevettem én is.
- Lenne itt még valami... - vakargatta a tarkóját.. Ekkor két újabb két szőke lépett oda hozzánk. Ajjajj... ez nem sok jót sejtet - Nyilván felismered, ő itt Sebastian Vettel és ő itt a barátnője, Hanna Prater. Nem igazán bízok egyikőjükben sem,hogy Seb betartja az előírt diétát és edzéstervet, ezért, hogy rajtta tarthassam a szemem, meghívtam őket is,hogy töltsük együtt a szünetet. Remélem, nem probléma - fordultak felém mindhárman. Heikki kapott egy "előbb is szólhattál volna,köszi" pillantást.
- Nem, persze, van elég hely mindenkinek - mosolyogtam. Végül is, Seb Heikki legjobb barátja de én még csak nem is láttam őt, szóval ideje lenne megismernem...
- De csak ha tényleg nem probléma - nyomatékosított Seb.
- Dehogy is. Viszont induljunk, mert Bodza lassan kitér a hitéből otthon és félek,hogy ennek a kanapém issza meg a levét - nevettem, majd elindultam az autómhoz. Mihelyt odaértünk, mindenkinek leesett az álla.
- Valami baj van? - fordultam hátra.
- Mióta vezetsz te Infiniti-t? - kérdezte Heikki.
- Mióta nem találkoztunk - vontam vállat - Na besszálltok vagy...?
Nagy nehezen aztán csak elindultunk hazafelé. Érdekes helyzet lesz: én, Heikki, Heikki legjobb haverja és annak barátnője, valamit tuti,hogy Chelsea is benéz és még ott van Bodza is. Jézus ereje... Hogy én mire vállalkoztam??
